Család- és utónév-menedzselés a 21. században – betekintés a magyar névszabályozás mindennapjaiba

Az utóbbi időkben nagy érdeklődést váltott ki az utónév-kérelmezés és családnév-változtatás folyamata.  Az ELTE NYTK Nyelvhasználati és nyelvi tanácsadási kutatócsoportja  „Család- és utónév-menedzselés a 21. században” címmel tartott tájékoztatót a témában, melyen Hauber Kitti, Kovács-Sipos Bíbor Klára és Kozma Judit mutatták be a hazai névszabályozás történetét, aktuális helyzetét, kihívásait és változásait.

Az eseményen kutatóink ismertették a magyar névszabályozás történetét egészen II. József 1787-es névrendeletétől a jelenlegi jogi keretekig. Mint elmondták, ma az utónevek bejegyzése szigorú szabályokhoz kötött: az új névnek illeszkednie kell a magyar vagy európai névkultúrába, nem lehet hátrányos a viselőjére nézve, és meg kell felelnie a modern magyar helyesírásnak.

Megtudhattuk, hogy 2025 szeptemberétől változott az utónév-kérelmezési folyamat. Az új rendszerben az NYTK továbbra is szakmailag nyilatkozik egy név bejegyezhetőségéről, a végső döntést a kultúráért és innovációért felelős miniszter hozza meg, az Utónévjegyzés Szakértői Bizottság közreműködésével. Az elfogadott nevek a Magyar Közlönyben jelennek meg.

Mint azt kutatóink elmondták, hetente átlagosan 10–20 utónévkérelem érkezik be hozzájuk, ezek közül két konkrét példán keresztül bemutatták a döntéshozatal mögötti kutatómunkát. A Liszka” név esetében például kutatásuk arra jutott, hogy túlzottan becézett forma is lehet, és közszói jelentése okán (‘róka’ a szlovák nyelvben) nem illeszkedik a magyar névkultúrába, így nem támogatták. Ezzel szemben az Edemen történeti forrásokkal alátámasztható, Árpád-kori névként nyelvészeti szempontok alapján támogatható volt (bár végül minisztériumi szinten nem került elfogadásra a névjegyzékben már szereplő Edömér alakváltozatra hivatkozva).

A családnév-változtatások kapcsán is egyre összetettebb kérdések merülnek fel, különösen a kötőjel nélkül írt kettős családnevek (pl. Kiss László) okozta mindennapi névhasználati és adminisztratív komplikációk miatt. Emellett a török Arszlán név magyar családnévként való bejegyzésének elutasítása miatt indított per is jól példázza, hogy a névszabályozás nemcsak nyelvészeti, hanem jogi szempontból is érzékeny és vitákat kiváltó terület.

Az előadás végén a kutatócsoport jövőbeli terveiről is szó esett. Ezek között szerepel új névtani adatbázisok létrehozása, a család- és utónevek bejegyezhetőségére vonatkozó nyelvészeti Alapelvek felülvizsgálata, valamint egy új magyar utónévszótár kidolgozása. 

A névhasználat szabályozása a 21. században egyre összetettebb feladat, amely szoros együttműködést igényel a nyelvészek, a jogalkotók és a társadalom között. Amint egy hozzászóló kiemelte: a kutatócsoport munkája olyan szakmai alapot teremt, amelyet más országok szabályozásáért felelős csoportok is irigyelhetnek. Ugyanakkor ez a tevékenység folyamatos egyensúlyozást kíván az egyéni névadási szabadság, valamint a magyar névkincs hagyományainak megőrzése és a társadalmi konszenzus között.