Cseppben a tenger: a gofri neve

A gofri magyar elnevezése látszólag egyszerű etimológiai kérdés – valójában aki foglalkozni kezd vele, az elmerül a nyelvtudomány számos területének nyúlüregében. A kérdés tisztázásához érinteni kell a magyar hangtörténetet és a szótagfonológiát,  át kell tekinteni a magyar sajtót, és meg kell ismerkedni a magyar nyelvészeti ismeretterjesztés különös figuráival. 

A gofri származásával kapcsolatban a szakirodalom nem foglal határozottan állást: az etimológiai szótárak (TESz., EWUng., ÚESz.) nem tartalmazzák, és olyan szakcikkről sem tudunk, amely eredetét vizsgálná. Az ismeretterjesztő irodalomban (Tótfalusi 1988: 12–13, 2004) azonban találkozunk olyan állítással, mely szerint a szó lengyel közvetítéssel került a magyarba, azaz lengyel jövevényszóról van szó – ez esetben azonban a szó végén álló i nem epitetikus, hanem a lengyel többes számú alanyeseti végződésnek felel meg. Amennyiben a szó valóban közvetlenül a franciából származik, mindenképpen sajátos helye van a magyar fonológia struktúrájába adaptált szavak között, hiszen míg a szóvégi obstruens + n vagy obstruens + l kóda epitetikus i-vel való feloldására számos példa van, olyan esetre, melyben a szóvégi obstruens + r kódát hasonlóképpen oldaná fel a magyar, nem találunk egyéb meggyőző példát. A gofri lengyel jövevényszóként is különös, hiszen a magyar nyelv lengyel jövevényszavai leginkább lengyel reáliákat jelölnek (Török 2009).

Az előadásban nemcsak a gofri szó különös útjáról lesz szó, hanem az elnevezés magyarosítási kísérleteiről is, különös tekintettel a legismertebb és legvitatottabb amerikai palacsintára.

Irodalom

Bakos Ferenc 2002². Idegen szavak és kifejezések szótára. Akadémiai Kiadó, Budapest.

EWUng. = Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen 1–2. Hrsg. Loránd Benkő. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993–1995. + Register. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1997.

TESz. = A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 1–3. Főszerk. Benkő Loránd. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967–1976. + Mutató. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1984.

Tótfalusi István 1988. A forró kutya. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest.

Tótfalusi István 2004. Idegenszó-tár. Tinta Könyvkiadó, Budapest.

Török Katalin 2009. Polsko-węgierskie, węgiersko-polskie kontakty językowe – historia i spół­czesność. Studia Pragmalingwistyczne 2009/1: 167–181.

ÚESz.  = Új magyar etimológiai szótár. https://uesz.nytud.hu/ Szerkesztés alatt.

Zoom-link: https://us06web.zoom.us/j/85250575838?pwd=M21okObuBY0UjWZgED4b18ms2O4JXr.1